Border Colliet akar a család!

A történet ott kezdődik, hogy nekem eddig csak rottweilereim voltak. Viszont egy alkalommal a feleségemet megharapta az aktuális rottweilerünk, aki annak előtt nagyon jóban volt a párommal. Korábban már állatorvos “diagnosztizálta”, hogy a kutyám ideggyenge. És igen ennek voltak jelei, amiknek a leírásával most nem szaporítom a szót. A családunk a fenti eset után úgy határozott, hogy adjuk oda valami telep őrzésére a Negró kutyánkat. Jó helyre került és talán még a környezet változás is jót tett neki.

Beszélgettünk, nézelődtünk egy másik kutyáról… egy család-barátabb kedvencről álmodoztunk. ÉS megtaláltuk a fajtát amit mindenki szeretett volna a családban. “Egy border collie legyen a következő kutyánk” hangzott mindenki szájából az akarat.

Ismerősöm, aki ezt a fajtát tenyésztené, nem volt. Így leültem a net elé és elkezdtem olvasni a fajtáról. Tetszett amiket olvastam róla, hogy értelmes, okos, könnyen tanítható, pörgős és nagyon hűséges. Persze rosszalkodni is képes ha nem foglalkoznak vele eleget.
Nézegettem ezek után a hirdetéseket és találtam egy szimpatikus hirdetést, ahol 9 kiskutya született. Beszéltem a hirdetés feladójával és kiderült, hogy Győr melletti kis településen laknak. Uhh, ez azért elég messze van Solttól. Megpróbáltam olyan hirdetéseket keresni amik a közelben vannak, de a feltett képek, azon a kutyák, és a körülmények a képeken… elképesztőek voltak. Irány vissza a Győri hirdetésre. Tüzetesebb olvasás után kiderült, hogy a kiskutyák még csak 2 naposak. :((( Mi azonnal akartunk egy ilyen kiskutyát! :(((
Pár nap után ismét elolvastam a hirdetést amikor is leesett, hogy a kutyusok születésnapja május 11. Ami egybe esik a feleségem születésnapjával (hónap, nap). Erről tájékoztattam a családomat és egyöntetűen az a döntés született, hogy ebből az alomból szeretnénk kiskutyát. Telefon a tenyésztőnek és közöltem vele, hogy szeretnénk vásárolni tőle egy kutyust. Előleget nem fogadott el, viszont minden héten küldött fotókat a kutyusokról, ami alapján láttuk a fejlődésüket. Az egész alomból egy olyan lány kutyus volt akinek vékony fehér csík volt/van a homlokán és úgy döntöttem Ő lesz a választásom. Ezt közöltem a tenyésztő hölggyel, mert elég gyorsan jelentkeztek a leendő gazdik.

Aztán vártunk,,, és vártunk. Nagyon hosszúnak tűnt ez az idő…

Végre mehetünk a Kiwiért! Mert ugye a név választással is eltöltöttünk pár napot, ami nem hozott eredményt, ám a Mangó nekem nagyon tetszett… leszavaztak. A lányom dobta be a “mi lenne ha Kiwinek hívnánk W-vel?” mondatot, amire végül mindenki rábólintott. Még én is.
Szombat 13-14 órát beszéltem meg a tenyésztőjével, amikor megyünk majd érte. Gyöngyi (feleségem) megszervezett egy péntek-szombat Győrben programot, így már péntek reggel útra keltünk. Fürdés Győrben pénteken egészen estig, majd egy Győri Motelben töltöttük az éjszakát. De akkor már nem is volt másról szó, mint a Kiwiről. Valószínűleg, várakozással teli álmai lehettek mindannyiunknak!
Reggel lett!  De még itt a délelőtt, amit valahogy, valamivel gyorsan el kell tölteni… gyorsan, gyorsabban csak menjünk már a Kiwiért!!!
Arra már nem is emlékszem mivel telt a délelőtt, mert csak a kutyusra tudtam koncentrálni! Na meg a gyerekeim (Martina és Lőrinc) sem beszéltek már másról mint a Kiwiről. 🙂
Eltel az ebéd (nem volt valami emlékezetes) és indulhattunk a Kiwiért! Elő a GPS-t és irány Győrzámoly. Probléma mentesen megérkeztünk a tenyésztőhöz. Nagyon szép udvarban nevelkedett a Kiwi és testvérei. Gondos, odafigyelő gazdik fogadtak bennünket és a kutyákkal együtt rögtön 18-n voltunk a kertben. Kiwi rögtön jött és tarolt a szívekben… nálunk 🙂 Még egy utolsó féregtelenítő paszta beadása is megtörtént (benne volt az árban) és az oltási könyvet kézbe véve láthattuk, hogy a 6 hetes oltást már megkapta.

Ez a barátságos család hellyel, kávéval és hűsítővel kínált bennünket. Jót beszélgettünk, majd elindultunk haza, mert már alig vártuk, hogy csak mi lehessünk együtt a Kiwivel.

A haza út könnyed utazásnak tűnt így a Kiwi társaságában és gyorsan haza is értünk. Autóból kiszállva megkezdődött az udvar feltérképezése Kiwi módra. Mint egy kisbaba. Mindent megnyal, megrág, megharap és ettől boldog 😀 Na pont egy ilyen kis gézengúz hiányzott az életünkből! Lehet szeretgetni, ölelni, babusgatni és játszani! Mindezt imádja és követeli is!

Így lett a Kiwi a mi kutyánk